Lenin: - Da, da!

Vlagyimir Iljics ausztriai letartóztatásából szabadulva nagyon fáradt volt. Elege volt már az emigrációból, a Cár kegyetlenségéből, a kifizetetlen lakbérek miatti menekülésekből, a kiadott vagy kiadatlan Pravda számokból, a forradalmi elképzeléseivel szemben értetlenül álló burzsoákból, ezért Zürich-be indult, hogy kipihenhesse fáradalmait. 1916 volt. Már-már teljesen elerőtlenedve érkezett meg a svájci városba, s a vasútállomásról indult el a városközpontba lakást keresni. Hamarosan a Spiegelgasse-ra ért, ahol egy régiségkereskedés kirakatában meglátta Őt, a magas, szőke, nagymellű, tűzoltó-egyenruhába öltöztetett viaszbabát. Majdnem elájult, vérnyomása felszaladt a csillagos égbe és érezte, hogy teljes egészében dobog és ég, hogy megtalálta élete párját. Bement a boltba és döbbenten bámulta a kerekded, majdnem szétrobbanó ördögöt.
- Miben segíthetek Önnek uram? - kérdezte az eladó.
- Hááát…..semmiben, köszönöm, csak nézelődöm…..- mondta Vlagyimir tört németséggel, és kezébe vett egy gyönyörűen díszített zsiráfos könyvet, de bele se nézett, csak bámulta a szőkeséget, amelyet magában már Jessica-nak keresztelt el.
- Talán érdekelné az a baba, uram? Gyönyörű darab, régen a tűzoltóállomáson volt kiállítva, nemrégen hozták át. Már nem kell nekik, újat csináltattak.
- Hááááááát…- vad poklot érzett tombolni magában, elővett és az asztalra dobott néhány legjobbat a Pravdáiból, fogta a babát és kirohant a boltból, ki az utcára elborult agyával szabad szobát keresve. Az utcán látott egy fogadót, besétált, mintha valakit keresne, talált egy hátsó helységet, és ott az újságpapírból kicsomagolva felállította Jessica-t.
- Te büdös kurva - mondta, és tiszta erőből belérúgott. A baba eldőlt, orra letörött. Felállította, ráköpött az orra és visszaragasztotta, majd megfogta a mellét.
- Te kurva, százezer tűzoltóval keféltél, mi? És én? Engem nem vártál? - majd erős jobbegyenessel a gyomrába húzott, megpróbálta kitekerni a karját, végül hátulról tarkón vágta. A baba bután koppant a földön, s maga elé meredt. Vlagyimir megsajnálta, s koszos kofferéből iszonyú nejlonharisnyát húzott elő. - Tudom én, hogy mi kell nektek, most megkapod…- mondta, s lerántva a tűzoltós nadrágot felhúzta rá a harisnyát. Amikor meglátta a lábak között a kis vájatot, leesett az álla, majd lassan dörzsölni kezdte, végül undorodva a sarokba vágta a babát. De nem bírta sokáig. Tüzes őrületében felkapta, durván az asztalra dobta, letolta a nadrágját és a babáét leszaggatva veszetten kezdett ugrálni rajta, büdös lehelettel nyalva bele az állítólagos Jessica fülébe, tolta be magát a szegénybe. Miután elvégezte dolgát, visszaöltöztette a babát, sarokba állította és távozott. Másnap este megismételte a támadást. Virágot hozott Jessica-nak, s most hátulról támadott. Teltek-múltak a napok, s egyre mélyült viszonyuk. Jessica új fülbevalót kapott, s hamarosan váltogatni kezdte ruháit a matrózszereléstől egészen az elegánsan visszafogott népviseleti szettekig. Vlagyimir egyre több szemölcsöt festett rá: a szája fölé, hasára, sőt a combjai fölé is, egy különösen nagyot. Új orrot készíttetett neki, olykor felolvasott írásaiból vagy szavalt, elmagyarázta életútját és megindokolta nehéz választásait vagy kacsingatott. Szerelme odáig fajult, hogy egy este a szokásos támadást követően színházba vitte szerelmét. Vlagyimir egyik napról a másikra teljesen megváltozott. Elhanyagolta forradalmi és tudományos munkáját, napról-napra egyre érzékenyebb lett, s ha egy gyermeket meglátott az utcán könnybe lábadt a szeme, fagyit vett neki és figyelmesen átvezette az úton. Egyik este, amikor egy barokk bársonyruhát vitt Jessica-nak, találkozásuk és gyönyörű fájdalmas szeretkezésük ellenére Vlagyimir szomorú volt, s baljós előérzetek gyötörték. Nemhogy megütni, de már simogatni is alig merte szerelmét, sőt olykor őrt állt mellette, ha tehette, nehogy valaki is bánthassa, s most lelkében szakadékok ezreivel sírva simogatta Jessica kezét és zokogva kért bocsánatot tőle.
- Bocsáss meg, szerelmem, hogy durva és értetlen viselkedésemmel fájdalmat okoztam neked. Idő kellett ahhoz, hogy mélységeidet és lelked tisztaságát, forradalmi helytállásod rendíthetetlenségét, megalkuvást nem ismerő hallgatásodat becsülni megtanulhassam. Tévedtem, de bocsáss meg, imádlak, légy a feleségem! Mindent jóváteszek! Vlagyimir megrendezte a magányos esküvőt, s csendben elszopogatott egy üveg pálinkát, Jessica szájába is időnként belöttyintett egy keveset. Boldog volt, érezte, hogy végre valakinek szüksége van rá, nem lehet meg nélküle, s ez a valaki, mármint Jessica, végre megadta magát neki, Vlagyimirnak. Teltek-múltak a napok, s Vlagyimir Iljics egyre többet ivott, egyre kevesebbet figyelt a babára s a bűntudat egyre keserűbb érzései kínozták, esti támadásai egyre szegényesebbek, felületesebbek lettek, s sokszor magába roskadva káromkodott zokogva Jessica előtt térdelve. A bűn és bűnhődés jelenetei ejtették rabul férfias merénylőkedvét. Egyik este kinyílt az ajtó, s belépett Hugo Ball, a Cabaret Voltaire megbízott képviselője, s rosszallóan szólt Vlagyimirhoz.
- Ejnye-ejnye Vlagyimir! Immár két hónapja biztosítjuk neked ezt a helyet, hogy szórakozhass és kiélhessed férfiúi és forradalmi ösztöneidet. Eleinte, várakozásainkhoz híven minden rendben is volt. Az ajtórésen bekukucskáló vendégek annyit röhögtek téged nézve, annyi sört ittak és kolbászt zabáltak meg, hogy a tulaj megvásárolhatta az egész házat. De most, most mi ütött beléd? Csak sírsz, és már alig szeretsz, így tönkremegy a fogadó a kávézóval együtt, és sutty a mi avantgardista mozgalmunknak, melyet a te vadállati nyögéseidből, hörgéseidből és üvöltéseidből indulva ki neveztünk el Da-Da-Da-Da-Da-izmusnak. Tudod? Mi mindent megtettünk érted, te meg már pakolászni se akarsz! Hát csak gyorsan lássál hozzá, mert különben ki vagy rúgva. De ha jó leszel, akkor hétvégén elviszünk benneteket Jessicá-val egy viaszbábú-kiállításra Lausanne-ba. Jó? Na gyerünk, munkára fel!
Vlagyimir a rettenetes hír hallatán megdöbbenve, végső összeomlása előtt csak annyit mondott Hugo Ball-nak, hogy - Kifelé! - s zokogva hajolt rá szerelmére, majd így szólt.
- Életem, meggyaláztak és tönkretettek minket ezek a vadállatok. Az én szívem most távozásra szólít fel engem. Távoznom kell, hogy egy olyan világot teremthessek meg, amelyben az igaz szerelemünk tiszta maradhat. Egy új, nagyon-nagy országot teremtek nekünk, s egy gyönyörű várost sok-sok viaszbabával, s akkor eljövök érted, és magammal viszlek, s ott együtt mi leszünk a királyi pár, s akkor majd bebalzsamoztatom magamat, hogy mindketten egyformák lehessünk és örökre halhatatlanok.
S valóban így is lett. Vlagyimir betartotta ígéretét, meglett az ország, a csodaváros, balzsamozás, stb., de ekkorra már Jessica Hugo Ball autójában ült, mellyel szélsebesen rohantak egy érdekes Portugál marionett-kiállításra. Egy parkolóban megállva Hugo rávetette magát Jessica-ra, leszaggatta ruháit, a lába közé férkőzött, majd szuszogni kezdett, és hamarosan kiabálni, üvölteni:
- DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DAAAAAAAAAAAAAAA….!!!!!!!!!!