Lenin: - Da, da!
Vlagyimir Iljics ausztriai letartóztatásából szabadulva nagyon fáradt volt.
Elege volt már az emigrációból, a Cár kegyetlenségéből, a kifizetetlen lakbérek
miatti menekülésekből, a kiadott vagy kiadatlan Pravda számokból, a forradalmi
elképzeléseivel szemben értetlenül álló burzsoákból, ezért Zürich-be indult,
hogy kipihenhesse fáradalmait. 1916 volt. Már-már teljesen elerőtlenedve érkezett
meg a svájci városba, s a vasútállomásról indult el a városközpontba lakást
keresni. Hamarosan a Spiegelgasse-ra ért, ahol egy régiségkereskedés kirakatában
meglátta Őt, a magas, szőke, nagymellű, tűzoltó-egyenruhába öltöztetett viaszbabát.
Majdnem elájult, vérnyomása felszaladt a csillagos égbe és érezte, hogy teljes
egészében dobog és ég, hogy megtalálta élete párját. Bement a boltba és döbbenten
bámulta a kerekded, majdnem szétrobbanó ördögöt.
- Miben segíthetek Önnek uram? - kérdezte az eladó.
- Hááát…..semmiben, köszönöm, csak nézelődöm…..- mondta Vlagyimir tört németséggel,
és kezébe vett egy gyönyörűen díszített zsiráfos könyvet, de bele se nézett,
csak bámulta a szőkeséget, amelyet magában már Jessica-nak keresztelt el.
- Talán érdekelné az a baba, uram? Gyönyörű darab, régen a tűzoltóállomáson
volt kiállítva, nemrégen hozták át. Már nem kell nekik, újat csináltattak.
- Hááááááát…- vad poklot érzett tombolni magában, elővett és az asztalra dobott
néhány legjobbat a Pravdáiból, fogta a babát és kirohant a boltból, ki az utcára
elborult agyával szabad szobát keresve. Az utcán látott egy fogadót, besétált,
mintha valakit keresne, talált egy hátsó helységet, és ott az újságpapírból
kicsomagolva felállította Jessica-t.
- Te büdös kurva - mondta, és tiszta erőből belérúgott. A baba eldőlt, orra
letörött. Felállította, ráköpött az orra és visszaragasztotta, majd megfogta
a mellét.
- Te kurva, százezer tűzoltóval keféltél, mi? És én? Engem nem vártál? - majd
erős jobbegyenessel a gyomrába húzott, megpróbálta kitekerni a karját, végül
hátulról tarkón vágta. A baba bután koppant a földön, s maga elé meredt. Vlagyimir
megsajnálta, s koszos kofferéből iszonyú nejlonharisnyát húzott elő. - Tudom
én, hogy mi kell nektek, most megkapod…- mondta, s lerántva a tűzoltós nadrágot
felhúzta rá a harisnyát. Amikor meglátta a lábak között a kis vájatot, leesett
az álla, majd lassan dörzsölni kezdte, végül undorodva a sarokba vágta a babát.
De nem bírta sokáig. Tüzes őrületében felkapta, durván az asztalra dobta, letolta
a nadrágját és a babáét leszaggatva veszetten kezdett ugrálni rajta, büdös lehelettel
nyalva bele az állítólagos Jessica fülébe, tolta be magát a szegénybe. Miután
elvégezte dolgát, visszaöltöztette a babát, sarokba állította és távozott. Másnap
este megismételte a támadást. Virágot hozott Jessica-nak, s most hátulról támadott.
Teltek-múltak a napok, s egyre mélyült viszonyuk. Jessica új fülbevalót kapott,
s hamarosan váltogatni kezdte ruháit a matrózszereléstől egészen az elegánsan
visszafogott népviseleti szettekig. Vlagyimir egyre több szemölcsöt festett
rá: a szája fölé, hasára, sőt a combjai fölé is, egy különösen nagyot. Új orrot
készíttetett neki, olykor felolvasott írásaiból vagy szavalt, elmagyarázta életútját
és megindokolta nehéz választásait vagy kacsingatott. Szerelme odáig fajult,
hogy egy este a szokásos támadást követően színházba vitte szerelmét. Vlagyimir
egyik napról a másikra teljesen megváltozott. Elhanyagolta forradalmi és tudományos
munkáját, napról-napra egyre érzékenyebb lett, s ha egy gyermeket meglátott
az utcán könnybe lábadt a szeme, fagyit vett neki és figyelmesen átvezette az
úton. Egyik este, amikor egy barokk bársonyruhát vitt Jessica-nak, találkozásuk
és gyönyörű fájdalmas szeretkezésük ellenére Vlagyimir szomorú volt, s baljós
előérzetek gyötörték. Nemhogy megütni, de már simogatni is alig merte szerelmét,
sőt olykor őrt állt mellette, ha tehette, nehogy valaki is bánthassa, s most
lelkében szakadékok ezreivel sírva simogatta Jessica kezét és zokogva kért bocsánatot
tőle.
- Bocsáss meg, szerelmem, hogy durva és értetlen viselkedésemmel fájdalmat okoztam
neked. Idő kellett ahhoz, hogy mélységeidet és lelked tisztaságát, forradalmi
helytállásod rendíthetetlenségét, megalkuvást nem ismerő hallgatásodat becsülni
megtanulhassam. Tévedtem, de bocsáss meg, imádlak, légy a feleségem! Mindent
jóváteszek! Vlagyimir megrendezte a magányos esküvőt, s csendben elszopogatott
egy üveg pálinkát, Jessica szájába is időnként belöttyintett egy keveset. Boldog
volt, érezte, hogy végre valakinek szüksége van rá, nem lehet meg nélküle, s
ez a valaki, mármint Jessica, végre megadta magát neki, Vlagyimirnak. Teltek-múltak
a napok, s Vlagyimir Iljics egyre többet ivott, egyre kevesebbet figyelt a babára
s a bűntudat egyre keserűbb érzései kínozták, esti támadásai egyre szegényesebbek,
felületesebbek lettek, s sokszor magába roskadva káromkodott zokogva Jessica
előtt térdelve. A bűn és bűnhődés jelenetei ejtették rabul férfias merénylőkedvét.
Egyik este kinyílt az ajtó, s belépett Hugo Ball, a Cabaret Voltaire megbízott
képviselője, s rosszallóan szólt Vlagyimirhoz.
- Ejnye-ejnye Vlagyimir! Immár két hónapja biztosítjuk neked ezt a helyet, hogy
szórakozhass és kiélhessed férfiúi és forradalmi ösztöneidet. Eleinte, várakozásainkhoz
híven minden rendben is volt. Az ajtórésen bekukucskáló vendégek annyit röhögtek
téged nézve, annyi sört ittak és kolbászt zabáltak meg, hogy a tulaj megvásárolhatta
az egész házat. De most, most mi ütött beléd? Csak sírsz, és már alig szeretsz,
így tönkremegy a fogadó a kávézóval együtt, és sutty a mi avantgardista mozgalmunknak,
melyet a te vadállati nyögéseidből, hörgéseidből és üvöltéseidből indulva ki
neveztünk el Da-Da-Da-Da-Da-izmusnak. Tudod? Mi mindent megtettünk érted, te
meg már pakolászni se akarsz! Hát csak gyorsan lássál hozzá, mert különben ki
vagy rúgva. De ha jó leszel, akkor hétvégén elviszünk benneteket Jessicá-val
egy viaszbábú-kiállításra Lausanne-ba. Jó? Na gyerünk, munkára fel!
Vlagyimir a rettenetes hír hallatán megdöbbenve, végső összeomlása előtt csak
annyit mondott Hugo Ball-nak, hogy - Kifelé! - s zokogva hajolt rá szerelmére,
majd így szólt.
- Életem, meggyaláztak és tönkretettek minket ezek a vadállatok. Az én szívem
most távozásra szólít fel engem. Távoznom kell, hogy egy olyan világot teremthessek
meg, amelyben az igaz szerelemünk tiszta maradhat. Egy új, nagyon-nagy országot
teremtek nekünk, s egy gyönyörű várost sok-sok viaszbabával, s akkor eljövök
érted, és magammal viszlek, s ott együtt mi leszünk a királyi pár, s akkor majd
bebalzsamoztatom magamat, hogy mindketten egyformák lehessünk és örökre halhatatlanok.
S valóban így is lett. Vlagyimir betartotta ígéretét, meglett az ország, a csodaváros,
balzsamozás, stb., de ekkorra már Jessica Hugo Ball autójában ült, mellyel szélsebesen
rohantak egy érdekes Portugál marionett-kiállításra. Egy parkolóban megállva
Hugo rávetette magát Jessica-ra, leszaggatta ruháit, a lába közé férkőzött,
majd szuszogni kezdett, és hamarosan kiabálni, üvölteni:
- DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DAAAAAAAAAAAAAAA….!!!!!!!!!!